HTML

Már nem lehel

2008.11.12. 15:01 kolarik

Hetvenhatos buszon, ó

Olga, sőt Olgák emléke-kalauznőcik vegzálnak két vidékről érkezett asszonyt, anyalánya. A lány nagyon dühös, baszdmegel mindenkivel, egy kétméteres ürgének annyira mondja, hogy a pasi dühében teljes lrőből csap rá a leszállást jelző gombra, mely amúgy is, érdekesen, egy lifegő fémdarabon lifeg szintúgy. Kicsit megijedek, pici gyerekkel állok a srác háta mögött, sréen szemben velem a kalauznők-vidéki nők komplex, a srácból kinézem azt a fajta cséphadaró karmozgással történő verekedésbe bonyolódást, amelynek során mindenki, aki magasabb 1 méter ötvennél, és lassú, hogy hirtelen hasra vágja magát, menthetetlenül lekaszáltatik. Megálló, a srác leszáll, két perc, és mi is, Lehel Piac. Ahogy elindulunk, meglátjuk a mai halottat-egy idős bácsi esett le a villamosról, láthatóan vége, fejre esett, csorog a vér a sínek közé, bőrkabátban van, kockás ingben, a feje szétrepedt, a következő, amit meglátunk, hogy a két vidéki nő már 20 centire közelkerülve, összehajolva áll a halott mellett, és a rendőrrel beszélget. Körben az emberek,  a nép, akinek ideje van, élete nincs: "Mi lesz ebből a világból...!", mondja valaki, mi történhetett?

Talán csak le akart szállni, talán csak el kellett volna kapni, talán csak figyelni kellett volna. Isten veled, vén huszár, szép volt az élet. Körökben állnak a népek. Ma lesz mire gondolni, miről beszélni, lesz kit siratni. Siratni kell, siratni.

Odabent megy a piac-450 a rohadt eper, 4000 a biosajt,

vehet, aki megkívánja, kenyeret és biohal-t. Adios.

 

Ja, igen! Tegnap a meleg srác, aki az utcában lakik, nem a kutyájával és nem sapkában sétált (mint 5 éve mindig), hanem mosolyogva (kvázi) sétált valahova (sietve sétált, ezt kevesen tudják csinálni). Mi történhetett? Halál érdekel. Bírom a fejét, a nyugdíjas bácsiét is egyébként, aki épp a múlt héten akarta megszerelni (rejtély, miért, hogyan), az utcában lévő meleg-bár fémajtajának fémzárját. Jó kis látvány volt, hihetetlenül groteszk, mint az élet, mint a biosajt, mint a halál bőrkabátban, ahogy leránt  a villamsoról, és ledob a járdára, csak előbb szétgombolja az inged,  betöri a fejed, meglékeli a koponyádat. Hajh, igen, az élet, és a halál, a két jó barát. Barátság és halál. Milyen furcsán összetartoznak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://malyvaszall.blog.hu/api/trackback/id/tr84765309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása