Ment
2008.11.16. 13:12 kolarik
Gyurkovics Tibor
(1931-2008)
Nyári Szerelem
Az emberi mozdulatokból
fölépített közös falak
és üres mosolyok törékeny
ráncai közt is védd magad,a vállak üvegpalotája
mögött a lélek idegen,
ha betörik az ölelésben
karcol és sért minden elem.A forró homokon hevernek
a tagjaink, mint az arany,
de oroszlánok és szerelmek
között mindenki maga van.Külön a homok, a homokszem,
külön a test, külön az arc,
külön a jobb, a bal, az árnyék
és a valóság. Mit akarsz?
Szólj hozzá!
2008.11.15. 22:36 kolarik
If I was a Londoner, rich with complaint
Would you take me back to your house
Which is sainted with lust and the listless shade
If I could have held you once more with that light
It's nothing to you, but it keeps me alive Like a Valentine's Day,
it's a Valentine's heart, anyway T
he king and the ages, they fall by the plan
It's always the tired and the ordinary man
(It's the) challenge it's funny and such
I want to see you again
I want to see you again
It's so simple and plain
But I'll come back and see you again
The lie is the angel, it doesn't exist
I tell you it's funny but you like just to twist all my words
It's a shame you're so young
My word, it's a shame I'm so dumb
I figure a house with the smoke and the fence
The people round here would be pleased
Take my word on this
I would believe just in you, just believe in you
And five days to catch me around with my ring
As I visit the friendships which meant everything to the girl
With the clown's face, to the girl with the clowns face, round here
Szólj hozzá!
"Horogra akadt Hableány"
2008.11.15. 17:21 kolarik
Helló, szia, jóestét Andersen!
Szólj hozzá!
utak, utak, hová, hová
2008.11.15. 13:35 kolarik
Műút, Balkon, Jelenkor, Thalassa
hülye aki hülye aki hülye aki nem olvassa. Mondta Stirlic. DE: ki olvassa az ESZMÉLET-et?? (http://eszmelet.freeweb.hu) Jóje aztat olvasni?? Mindenesetre az Írók könyvesboltjában még van. Igaz, összezsúfolva, egymár hegyén hátán néha, mint a Csodaceruza, fogy-nem fogy?-mi mindenesetre fogyunk, az biztos. Ez meg vers:
Sopotnik Zoltán
Szerelem
A kedvesére gondol. Ez
a környék nehezen lenne
bejárható nélküle. Ez a
környék nem is volna.
Elszakadna, mint egy film-
szalag. Akár a nagy, közös
szív húrja, mely rezgésével
ápol és összetart.
A tónál most erősen lehet
érezni a szívszagot. (A közöset
is.) Erősebben tükrözi vissza
most a víz az érzéseket. — Az
angyal ereje meg mintha kis
időre elpárolgott volna. Ez
megnyugtató, mint egy ünnep.
A szerelem kitalálta saját magát.
Életre keltett két üvegkatonát.
Vagy ólmot. És mintha
Paradicsomból, elűzte a nagy
és ferde szavakat. Úgy, hogy új
értelmet adott nekik közben.
A kedvesére gondol. A mosolyára.
Hogy valószínűleg ő már sokkal
régebbről tudja ezt. A gonosz erők
azért nem érik el. Pedig nem válogatnak
(http://www.muut.hu/korabbilapszamok/008/sopi.html
Szólj hozzá!
Egy régi interjú J. B.
2008.11.15. 11:04 kolarik
Full version originally published in Radical Philosophy 67 (summer 1994). © Radical Philosophy Ltd, 1994. These extracts are reprinted here with the kind permission of Radical Philosophy Ltd.
You can subscribe to Radical Philosophy and find other information about the journal by visiting the Radical Philosophy website.
Extracts of this interview are reproduced here for personal study purposes only. The extracts are necessarily short due to copyright regulations. Grateful acknowledgment is made to Radical Philosophy. In return, it would be excellent if you could get your local library, and/or philosophy, sociology and other departments to subscribe to Radical Philosophy.
Links: Judith Butler | Comms Theory | Module tutor.
RP: We'd like to begin by asking you where you place your work within the increasingly diverse field of gender studies. Most people associate your recent writings with what has become known as "queer theory". But the emergence of gay and lesbian studies as a discrete disciplinary phenomenon has problematised the relationship of some of this work to feminism. Do you see yourself primarily as a feminist of as a queer theorist, or do you refuse the choice?
Butler: I would say that I'm a feminist theorist before I'm a queer theorist or a gay and lesbian theorist. My commitments to feminism are probably my primary commitments. Gender Trouble was a critique of compulsory heterosexuality within feminism, and it was feminists that were my intended audience. At the time I wrote the text there was no gay and lesbian studies, as I understood it. When the book came out, the Second Annual Conference of Lesbian and Gay Studies was taking place in the USA, and it got taken up in a way that I could never have anticipated. I remember sitting next to someone at a dinner party, and he said that he was working on queer theory. And I said: What's queer theory? He looked at me like I was crazy, because he evidently thought that I was a part of this thing called queer theory. But all I knew was that Teresa de Lauretis had published an issue of the journal Differences called "Queer Theory". I thought it was something she had put together. It certainly never occurred to me that I was a part of queer theory.
I have some problems here, because I think there's some anti-feminism in queer theory. Also, insofar as some people in queer theory want to claim that the analysis of sexuality can be radically separated from the analysis of gender, I'm very much opposed to them. The new Gay and Lesbian Reader that Routledge have just published begins with a set of articles that make that claim. I think that separation is a big mistake. Catharine MacKinnon's work sets up such a reductive causal relationship between sexuality and gender that she came to stand for an extreme version of feminism that had to be combatted. But it seems to me that to combat it through a queer theory that dissociates itself from feminism altogether is a massive mistake.
RP: Could you say something more about the sex-gender distinction? Do you reject it or do you just reject a particular interpretation of it? Your position on this seems to have shifted recently.
Butler: One of the interpretations that has been made of Gender Trouble is that there is no sex, there is only gender, and gender is performative. People then go on to think that if gender is performative it must be radically free. And it has seemed to many that the materiality of the body is vacated or ignored or negated here - disavowed, even. (There's a symptomatic reading of this as somatophobia. It's interesting to have one's text pathologised.) So what became important to me in writing Bodies that Matter was to go back to the category of sex, and to the problem of materiality, and to ask how it is that sex itself might be construed as a norm. Now, I take it that's a presupposition of Lacanian psychoanalysis - that sex is a norm. But I didn't want to remain restricted within the Lacanian purview. I wanted to work out how a norm actually materialises a body, how we might understand the materiality of the body to be not only invested with a norm, but in some sense animated by a norm, or contoured by a norm. So I have shifted. I think that I overrode the category of sex too quickly in Gender Trouble. I try to reconsider it in Bodies That Matter, and to emphasise the place of constraint in the very production of sex.
RP: A lot of people like Gender Trouble because they liked the idea of gender as a kind of improvisational theatre, a space where different identities can be more or less freely adopted and explored at will. They wanted to get on with the work of enacting gender, in order to undermine its dominant forms. However, at the beginning of Bodies That Matter you say that, of course, one doesn't just voluntaristically construct or deconstruct identities. It's unclear to us to what extent you want to hold onto the possibilities opened up in Gender Trouble of being able to use transgressive performances such as drag to help decentre or destabilise gender categories, and to what extent you have become sceptical about this.
Butler: The problem with drag is that I offered it as an example of performativity, but it has been taken up as the paradigm for performativity. One ought always to be wary of one's examples. What's interesting is that this voluntarist interpretation, this desire for a kind of radical theatrical remaking of the body, is obviously out there in the public sphere. There's a desire for a fully phantasmatic transfiguration of the body. But no, I don't think that drag is a paradigm for the subversion of gender. I don't think that if we were all more dragged out gender life would become more expansive and less restrictive. There are restrictions in drag. In fact, I argued toward the end of the book that drag has its own melancholia.
It is important to understand performativity - which is distinct from performance - through the more limited notion of resignification. I'm still thinking about subversive repetition, which is a category in Gender Trouble, but in the place of something like parody I would now emphasise the complex ways in which resignification works in political discourse. I suspect there's going to be a less celebratory, and less popular, response to my new book. But I wanted to write against my popular image. I set out to make myself less popular, because I felt that the popularisation of Gender Trouble - even though it was interesting culturally to see what it tapped into, to see what was out there, longing to be tapped into - ended up being a terrible misrepresentation of what I wanted to say!
[...]It is important to distinguish performance from performativity: the former presumes a subject, but the latter contests the very notion of the subject. The place where I try to clarify this is toward the beginning of my essay "Critically Queer", in Bodies that Matter, I begin with the Foucauldian premise that power works in part through discourse and it works in part to produce and destabilise subjects. But then, when one starts to think carefully about how discourse might be said to produce a subject, it's clear that one's already talking about a certain figure or trope of production. It is at this point that it's useful to turn to the notion of performativity, and performative speech acts in particular - understood as those speech acts that bring into being that which they name. This is the moment in which discourse becomes productive in a fairly specific way. So what I'm trying to do is think about the performativity as that aspect of discourse that has the capacity to produce what it names. Then I take a further step, through the Derridean rewriting of Austin, and suggest that this production actually always happens through a certain kind of repetition and recitation. So if you want the ontology of this, I guess performativity is the vehicle through which ontological effects are established. Performativity is the discursive mode by which ontological effects are installed. Something like that.
[. . .]
[Butler is then asked about the way in which she apparently ignores biological constraints on bodies, most obviously the fact that male bodies can't produce children whilst female bodies can]. Yes, there will be that exasperated response [to what I do there], but there is a good tactical reason to reproduce it. Take your example of impregnation. Somebody might well say: isn't it the case that certain bodies go to the gynaecologist for certain kinds of examination and certain bodies do not? And I would obviously affirm that. But the real question here is: to what extent does a body get defined by its capacity for pregnancy? Why is it pregnancy by which that body gets defined? One might say it's because somebody is of a given sex that they go to the gynaecologist to get an examination that establishes the possibility of pregnancy, or one might say that going to the gynaecologist is the very production of "sex" - but it is still the question of pregnancy that is centaring that whole institutional practice here.
Now, it seems to me that, although women's bodies generally speaking are understood as capable of impregnation, the fact of the matter is that there are female infants and children who cannot be impregnated, there are older women who cannot be impregnated, there are women of all ages who cannot be impregnated, and even if they could ideally, that is not necessarily the salient feature of their bodies or even of their being women. What the question does is try to make the problematic of reproduction central to the sexing of the body. But I am not sure that is, or ought to be, what is absolutely salient or primary in the sexing of the body. If it is, I think it's the imposition of a norm, not a neutral description of biological constraints.
I do not deny certain kinds of biological differences. But I always ask under what conditions, under what discursive and institutional conditions, do certain biological differences - and they're not necessary ones, given the anomalous state of bodies in the world - become the salient characteristics of sex. In that sense I'm still in sympathy with the critique of "sex" as a political category offered by Monique Wittig. I still very much believe in the critique of the category of sex and the ways in which it's been constrained by a tacit institution of compulsory reproduction.
It's a practical problem. If you are in your late twenties or your early thirties and you can't get pregnant for biological reasons, or maybe you don't want to, for social reasons - whatever it is - you are struggling with a norm that is regulating your sex. It takes a pretty vigorous (and politically informed) community around you to alleviate the possible sense of failure, or loss, or impoverishment, or inadequacy - a collective struggle to rethink a dominant norm. Why shouldn't it be that a woman who wants to have some part in child-rearing, but doesn't want to have a part in child-bearing, or who wants to have nothing to do with either, can inhabit her gender without an implicit sense of failure or inadequacy? When people ask the question "Aren't these biological differences?", they're not really asking a question about the materiality of the body. They're actually asking whether or not the social institution of reproduction is the most salient one for thinking about gender. |In that sense, there is a discursive enforcement of a norm.
[. . .]
It's not just the norm of heterosexuality that is tenuous. It's all sexual norms. I think that every sexual position is fundamentally comic. If you say "I can only desire X", what you've immediately done, in rendering desire exclusively, is created a whole set of positions which are unthinkable from the standpoint of your identity. Now, I take it that one of the essential aspects of comedy emerges when you end up actually occupying a position that you have just announced to be unthinkable. That is funny. There's a terrible self-subversion in it.
When they were debating gays in the military on television in the United States a senator got up and laughed, and he said, "I must say, I know very little about homosexuality. I think I know less about homosexuality than about anything else in the world." And it was a big announcement of his ignorance of homosexuality. Then he immediately launched into a homophobic diatribe which suggested that he thinks that homosexuals only have sex in public bathrooms, that they are all skinny, that they're all male, etc, etc. So what he actually has is a very aggressive and fairly obsessive relationship to the homosexuality that of course he knows nothing about. At that moment you realise that this person who claims to have nothing to do with homosexuality is in fact utterly preoccupied by it.
I do not think that these exclusions are indifferent. Some would disagree with me on this and say: "Look, some people are just indifferent. A heterosexual can have an indifferent relationship to homosexuality. It doesn't really matter what other people do. I haven't thought about it much, it neither turns me on nor turns me off. I'm just sexually neutral in that regard." I don't believe that. I think that crafting a sexual position, or reciting a sexual position, always involves becoming haunted by what's excluded. And the more rigid the position, the greater the ghost, and the more threatening it is in some way. I don't know if that's a Foucauldian point. It's probably a psychoanalytical point, but that's not finally important to me.
RP: Would it apply to homosexuals' relationship to heterosexuality?
Butler: Yes, absolutely.
RP: Although presumably not in the same way...
Butler: Yes, there's a different problem here, and it's a tricky one. When the woman in the audience at my talk said "I survived lesbian feminism and still desire women", I thought that was a really great line, because one of the problems has been the normative requirement that has emerged within some lesbian-feminist communities to come up with a radically specific lesbian sexuality. (Of course, not all lesbian feminism said this, but a strain of it did.)
[. . .]
Lesbians make themselves into a more frail political community by insisting on the radical irreducibility of their desire. I don't think any of us have irreducibly distinct desires.
[. . .]
The heterosexual matrix [in Gender Trouble] became a kind of totalising symbolic, and that's why I changed the term in Bodies That Matter to heterosexual hegemony. This opens the possibility that this is a matrix which is open to rearticulation, which has a kind of malleability. So I don't actually use the term heterosexual matrix in Bodies That Matter.
[. . .]
There's a very specific notion of gender involved in compulsory heterosexuality: a certain view of gender coherence whereby what a person feels, how a person acts, and how a person expresses herself sexually is the articulation and consummation of a gender. It's a particular causality and identity that gets established as gender coherence which is linked to compulsory heterosexuality. It's not any gender, or all gender, it's that specific kind of coherent gender.
[. . .]
One of the problems with homosexuality is that it does represent psychosis to some people. Many people feel that who they are as egos in the world, whatever imaginary centres they have, would be radically dissolved were they to engage in homosexual relations. They would rather die than engage in homosexual relations. For these people homosexuality represents the prospect of the psychotic dissolution of the subject. How are we to distinguish that phobic abjection of homosexuality from what Zizek calls the real - where the real is that which stands outside the symbolic pact and which threatens the subject within the symbolic pact with psychosis?
[. . .]
RP: Perhaps we could move on to the politics of queer theory, and in particular to the ideas of subversive repetition and transgressive reinscription, which we touched on earlier when we asked you about drag. Alan Sinfield has suggested that the problem with supposedly subversive representations of gender is that they're always recuperable. The dominant can always find a way of dismissing them and reaffirming itself. On the other hand, Jonathan Dollimore has argued that they're not always recuperable, but that any queer reading or subversive performance, any challenge to dominant representations of gender, can only be sustained as such collectively. It's only within critical subcultures that transgressive reinscriptions are going to make a difference. How do you respond to these views on the limits of a queer politics of representation?
Butler: I think that Sinfield is right to say that any attempt at subversion is potentially recuperable. There is no way to safeguard against that. You can't plan or calculate subversion. In fact, I would say that subversion is precisely an incalculable effect. That's what makes it subversive. As for the question of how a certain challenge becomes legible, and whether a rendering requires a certain collectivity, that seems right too. But I also think that subversive practices have to overwhelm the capacity to read, challenge conventions of reading, and demand new possibilities of reading.
For instance, when Act Up (the lesbian and gay activist group) first started performing Die-ins on the streets of New York, it was extremely dramatic. There had been street theatre, a tradition of demonstrations, and the tradition from the civil disobedience side of the civil rights movement of going limp and making policemen take you away: playing dead. Those precedents or conventions were taken up in the Die-in, where people "die" all at once. They went down on the street, all at once, and white lines were drawn around the bodies, as if they were police lines, marking the place of the dead. It was a shocking symbolisation. It was legible insofar as it was drawing on conventions that had been produced within previous protest cultures, but it was a renovation. It was a new adumbration of a certain kind of civil disobedience. And it was extremely graphic. It made people stop and have to read what was happening.
There was confusion. People didn't know at first, why these people were playing dead. Were they actually dying, were they actually people with AIDS? Maybe they were, maybe they weren't. Maybe they were HIV positive, maybe they weren't. There were no ready answers to those questions. The act posed a set of questions without giving you the tools to read off the answers. What I worry about are those acts that are more immediately legible. Those are the ones that I think are most readily recuperable. But the ones that challenge our practices of reading, that make us uncertain about how to read, or make us think that we have to renegotiate the way in which we read public signs, these seem really important to me.
[. . .]
Some people would say that we need a ground from which to act. We need a shared collective ground for collective action. I think we need to pursue the moments of degrounding, when we're standing in two different places at once; or we don't know exactly where we're standing; or when we've produced an aesthetic practice that shakes the ground. That's where resistance to recuperation happens. It's like a breaking through to a new set of paradigms.
RP: What are the relations of this kind of symbolic politics to more traditional kinds of political practice? Presumably, its function is in some way tied to the role of mass media in the political systems of advanced capitalist societies, where representations play a role they don't necessarily have elsewhere.
Butler: Yes, I agree.
RP: Yet at the same time, it is a crucial part of this role that the domain of representation often remains completely cut off from effective political action. One might argue that the reason a politics of representation is so recuperable is precisely because it remains within the domain of representation - that it is only an adjunct to the business of transforming the relationship of society to the state, establishing new institutions, or changing the law. How would you respond to that?
Butler: First of all, I oppose the notion that the media is monolithic. It's neither monolithic nor does it act only and always to domesticate. Sometimes it ends up producing images that it has no control over. This kind of unpredictable effect can emerge right out of the centre of a conservative media without an awareness that it is happening. There are ways of exploiting the dominant media. The politics of aesthetic representation has an extremely important place. But it is not the same as struggling to change the law, or developing strong links with political officials, or amassing major lobbies, or the kinds of things needed by the grassroots movement to overturn anti-sodomy restrictions, for example.
I used to be part of a guerrilla theatre group called LIPS - it stood for nothing, which I loved - and now I'm contemplating joining the board of the International Gay and Lesbian Human Rights Commission. There is nothing to stop me from doing one rather than the other. For me, it does not have to be a choice. Other people are particularly adept working in the health care fields, doing AIDS activism - which includes sitting on the boards of major chemical corporations - doing lobbying work, phoning, or being on the street. The Foucauldian in me says there is no one site from which to struggle effectively. There have to be many, and they don't need to be reconciled with one another.
[. . .]
RP: We'd like to end by asking you how you see the future of feminism.
Butler: Catharine MacKinnon has become so powerful as the public spokesperson for feminism, internationally, that I think that feminism is going to have to start producing some powerful alternatives to what she's saying and doing - ones that can acknowledge her intellectual strength and not demonise her, because I do think there's an anti-feminist animus against her, which one should be careful not to encourage. Certainly, the paradigm of victimisation, the over-emphasis on pornography, the cultural insensitivity and the universalisation of "rights" - all of that has to be countered by strong feminist positions.
What's needed is a dynamic and more diffuse conception of power, one which is committed to the difficulty of cultural translation as well as the need to rearticulate "universality" in non-imperialist directions. This is difficult work and it's no longer viable to seek recourse to simple and paralysing models of structural oppression. But even her, in opposing a dominant conception of power in feminism, I am still "in" or "of" feminism. And it's this paradox that has to be worked, for there can be no pure opposition to power, only a recrafting of its terms from resources invariably impure.
Interview by Peter Osborne and Lynne Segal, London, 1993. © Radical Philosophy Ltd, 1994.
Szólj hozzá!
World Outside Your Window 1.
2008.11.14. 22:28 kolarik
Everyone has said that I might go
'Cos my red suitcase and my ray-bans
Weren't quite so
I'd bear the heavy wind and rain that falls
I'll never come back again
'Cos you know I laugh when winter shows her hand
Well, that picture framed the saddest thing you'll see
But it bought me time and a place that love could be
And since I'm going now please rearrange
'Cos I'd like to think that things have changed
I don't believe you'll be open anymore
Tell me if, you want to see
A world outside your window
A world outside your window isn't free
And tell me if you wanna catch that feeling of redemption
That feeling of redemption doesn't do much for me
Well, everyone was hoping you would stay a while
Tell us 'bout that great land in the south
I see that man - now ain't he under offer?
I tell you child you go wash out your mouth
Tell me if, you want to see
A world outside your window
A world outside your window isn't free
And tell me if you wanna catch that feeling of redemption
That feeling of redemption doesn't do much for me
What can you say
I'm hiding in the belfry
What can you say - I want to catch time
How can you say you know anything about me
Well I knew about you - but I won't care about you
Everyone has come to see. Well somethings have to do
Flowers out for this photographic haunt, but they all pass me by
But the age is not a funny game, it don't give such a buzz
And when I winced with ignorance
I had to kiss this dust 
Szólj hozzá!
Játszani & Weöres
2008.11.14. 21:28 kolarik
http://www.mondeberbere.com/civilisation/tradition/livre_rossie/book.htm
Weöres Sándor:
--------------
Ha a világ rigó lenne
TARTALOM
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Falusi reggel
Medve-nóta
Mackó brummog
A medve töprengése
Tavaszköszöntő
Olvadás
Tavaszi változatok
Kék a hajnal
Tavaszi virradat
Napsugár a levegőben
Kánikula
Égi csikón léptet a nyár
Dongó
Fülemüle
Eresz alól
Barangolók
Furulya
Kicsi őz
Mély erdőn ibolya-virág
Nyári este
Nádi csibe
Éren-nádon
Kacsa-úsztató
Kismadarak
Karimás fa-odú
Réti csiga
Őszi éj a mezőn
Békák
A béka-király
Bolygó zápor
Futózápor
Tekereg a szél
KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN
Munka és béke
Kert
Kellene kis kert
Románc
Tudok száraz ágról...
Szüret után
Vásár
Biztatás
Tudom én már...
Áll a ladik...
Alsó végen, felső végen
Távolból
A rátóti ürgepásztor
Robogó szekerek
Ugrótáncot jókedvemből
Öreg szekeres
Kezdődik az iskola
Falusi fiú a városról beszél
Építők
Dolgozók
Kocsi és vonat
Szép a fenyő
Nől a dér, álom jár
Ujjé!vi mese
Új évi jókívánságok
Újesztendő
Nagy a hó
Pesti Duna-part télen
Épül az ország
Az Erzsébet-híd télen
ÍGY MEG ÚGY
Volt egy szép ládika
Regélő
Kergető
Táncnóta
Hosszú az utca
Béka a fa tövén
Vaskalap
A birka-iskola
A kutya-tár
Kutyabál
Ha leves készül
Lila bogáncs
Mese
Keresztöltés
A papucs
Három madár
Dárda-hegyü kék jegenye-szál
Déli felhők
Vöröshajú lányok
Tópart
Szomszédok
Öreganyó
Pletykázó asszonyok
Így meg úgy
Kanásztánc
Sehallselát Dömötör
Orbán
Haragosi
Füstös rajkók
Túl, túl...
Csupa fehér
A Liba pék
Elindult, elindult...
Elmehetsz a világba
A paprikajancsi szerenádja
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
Erdőt járunk
Esővert társaság
Édes fáradtság
Leány-mondóka a katicabogárhoz
Tillilli-tallalla
Fiúk, lányok
Itthon-e a gazda?
Hallod-e, feleség
Álmodozás
Paripám csodaszép pejkó
Tűz a házam, ispiláng
Sárkány röppen
A hétfejü sárkány
Varázslók
Forgós-ropogós
A manó
Csali-mese
Fadob, fadob, fogj tigrist
Falu végén
Csimpilimpi, hova mész?
Ej, ha tudnád, hol voltam!
Révész lánya
Pulykák
Vonuló vadludak
Elefántok
Öszvérek
Szarvasok
Bujócska
Ha nap süt a rétre
ALUDJ, LENGE MADÁR
Ha vihar jő a magasból
Alkonyi felhők
Hold és felhő
Duna mellett
Míg lombok közt éj lobog...
A napsugár...
Esti hazatérők
Néhány ütem
Galagonya
Táncol a Hold
Ballada három falevélről
Nap jön...
Pára
Marasztalás
Gyöngyszekfű
Buba éneke
A tündér
Hegy-tövi árnyas fák...
Ezüst pohárkádat...
Fenn csillag-orsón...
Arany ágon ül a sármány
Ha a világ rigó lenne
Mi volnék?
Altatódal
Bíbic-csibe alszik
Csiribiri
Aludj, lenge madár
Szunnyadj, kisbaba
Legyen álmod...
Aludj, aludj...
Keltegető
Suttog a fenyves
Száncsengő
----------
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
ooo
FALUSI REGGEL
Már üti - üti már
a torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai kikeriki,
lendül a vad dallam.
Kiscsacsi, kiabálj,
örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
vége a rangodnak.
MEDVE-NÓTA
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
medvét láttam kúszni a lejtőn,
tíz körömmel másztam a fára,
megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
mennyi szégyen ér most vén-koromra,
kulloghatok éhesen odumba."
MACKÓ BRUMMOG
Mackó brummog:
- Irgum-burgum,
bundám rongyos,
ez abszurdum!
A MEDVE TÖPRENGÉSE
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibujás vagy bebujás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
OLVADÁS
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
TAVASZI VÁLTOZATOK
Új tavasz! itt vagy, itt!
fond füzérbe, karikába,
míg szél borzol a föld hajába,
rét és erdő ágait.
Új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe
rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip.
Fond füzérbe, karikába,
új tavasz! itt vagy, itt!
rét és erdő ágait,
míg szél borzol a föld hajába.
Rétet, erdőt napsütésbe,
míg madár a rügybe csip,
új tavasz! csip-csirip!
most hajlíts karikába, füzérbe.
Rét és erdő ágait,
rétet, erdőt nap sugarába
fond koszoruba és karikába,
csípj tavasz! ott meg itt!
KÉK A HAJNAL
Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!
Nóta, meg ne állj,
szállj te, szállj te, szállj!
Fütty kanyarúl, arc kipirúl,
szapora móka vár!
Zeng, zsong a táj!
Zeng, zsong a táj!
Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,
röpül a cinege, dalol a száj!
TAVASZI VIRRADAT
Kakas kukorít, hajnal kivirít,
a réti rigó dala röppen,
arany-bivalyok gerince ragyog
márvány-eres égi ködökben.
Ma ládd: a himes föld, láng-habos ég
csak láz-tünemény, csak híg buborék,
széthull, tenyeredbe csöppen.
A lábadon itt topánka szorít:
ez a föld! a gyökér-ölü erdő!
a homlokodon kék pántlika fon:
ez a menny! a fejedre tekergő!
és közbül a szív, a kalitka-madár,
kit féltésed vasrácsa bezár:
ha elszáll, vissza sosem jő.
NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN
Napsugár a levegőben,
tündököl a rét,
Kincseit az ifju tavasz
bőven önti szét.
Szántogatók dala száll,
égig evez a madár,
mézillatú libegéssel
közeleg a nyár.
Fényes idő lelke jár,
belepezsdül a határ,
lengjünk, mint a harang nyelve,
énekelve már!
KÁNIKULA
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.
ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR
Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.
DONGÓ
Szedek itt, szedek ott
fűvön ingó harmatot.
Érzem sütni a napot,
minden harmat elfogyott.
Szedek ott, szedek itt
virágmézet, tavaszit.
Már a méhek jártak itt,
üres bimbó beborít.
Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
füled telizümmögöm.
FÜLEMÜLE
Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
szólal, szólal, szólal már.
Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.
Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,
sima út szélén kettős ránc.
Denevér, bak-egér, északi szél,
kondul az óra, megszöktél,
három mérföld és egy fél
hosszu hajamba mért téptél?
Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
hallgat, hallgat, hallgat már.
ERESZ ALÓL
Eresz alól fecskefia ide néz, oda néz:
van-e hernyó, hosszu kukac, ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
BARANGOLÓK
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassu folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.
FURULYA
Három egész napon át
bujtam erdő vadonát,
gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
faragtam egy furulyát,
vadrózsából tündérsipot csináltam.
KICSI ŐZ
Kicsi őz, fuss ide,
a gyep itt szép üde,
takaró vállamon,
a felét rád adom.
Gyere már, őzike,
a mező szélire,
velem itt elleszel,
a vadász nincs közel.
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.
NYÁRI ESTE
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben
NÁDI CSIBE
Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj - velem égre szállj,
arany-ág a holdban vár!"
Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj - pihe még a szárny,
a göröngyre hullnod kár!"
ÉREN-NÁDON
Éren-nádon sikló kúszik,
kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik.
Hajló nád közt kotlós zizzen,
vizicsibe-népét tereli a vízben.
Ér tükrében látszik az ég is,
fejetetején a vizicsibe-nép is.
Siklók, békák, pókok látják
vizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját.
KACSA-ÚSZTATÓ
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
egy kacsa, két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.
KISMADARAK
Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:
aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,
pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.
Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,
behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.
Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként! Hát nem tudom,
hogy is hívjalak?
KARIMÁS FA-ODÚ
Karimás fa-odú
nagy fekete mélység,
kivonul, bevonul
csigabiga-népség.
Bükkfa ága himbál,
sötét varju hintál,
föltekint, letekint,
csak ő tudja, mit vár.
RÉTI CSIGA
Réti csiga, réti csiga,
fejeden°a hegyes iga,
hátadon a héj-kupola,
hova visz a nyár?
"Hét arasz a rönk teteje,
beszövi a moha ere,
öntözi a fűz levele,
párom odavár."
ŐSZI ÉJ A MEZŐN
A föld színe távol
ezüst és acél.
Lombok illatától
részegül a szél.
A csillag forogva
hinti énekét.
Elsápad a boglya.
Feketül a rét.
A Hold kék kehelybe
sírja bánatát.
Holt madarak lelke
leng a légen át.
BÉKÁK
Brekekex
brekekex
brekekex!
Gyere bujj
viz alá
ha szeretsz!
Idelenn
soha sincs
vad idő!
Idelenn
sose hull
az eső!
A BÉKA-KIRÁLY
Nád alól és gőz alól
vízi várból nóta szól,
vízi várban zöld kövön
dalol Ung király -
Hallja kinn a síma rét
Ung királynak énekét,
és nótára hajladoz
lepke és füszál.
BOLYGÓ ZÁPOR
Bolygó zápor
libben, táncol,
suhog a fü sürüjén, fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
kivirul a ragyogó szivárvány.
FUTÓZÁPOR
Csillog a bozót,
ága-boga ázik -
nem jutok szárazon
addig a házig.
Vízben, sárban
cuppogva járok -
majd ha bozót leszek,
esőt kivánok.
Ázott ingemet
tűz mellé terítik,
fázó testemet
gyorsan melegítik.
Majd ha virág leszek,
esőre nyílok...
Ázik a bozót,
csillog-villog.
TEKEREG A SZÉL
Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?
Fuj a szél, fuj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
Széles világba
fut a szél magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.
ooo
KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN
ooo
MUNKA ÉS BÉKE
Méh-raj duruzsol fák közt, fű alól,
fürjek dala szól tó partján.
Sok-száz buzakalász érik, hajlik,
táncol ragyogó fény karján.
Lengő gabonánk szépen gyarapodik,
kedvünk magasodik, égig száll!
Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk,
a virág, a gyümölcs békét vár.
KERT
Saláta-bokorka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.
Gyere, tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere, tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.
KELLENE KIS KERT
Kellene kis kert, bő-termő,
léc-kapuján kis réz-csengő.
Kellene még
két fakerék,
s egy taligát rá föltennék.
ROMÁNC
Kis híd, deszka-híd,
az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke törpe,
ott bámult a víztükörbe.
Nem szedtek ők szép csokrétát,
legelték a margarétát,
csülkük három rétre sétált,
fülük hat mezőre szétállt.
Csacsi-járta deszka-híd,
az ár hova vitt?
Gyöngy-ág, rózsa-ág,
hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld, sárga,
ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
csak a szirmát érintették,
úgy sodorták az illatot,
mint egy selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
hol a bóbitád?
Kő-ház, messzi ház,
parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge-szőke,
ottan fűzött cérnát tűbe.
Fűzögettek, tűzögettek,
aztán virágot is szedtek,
három csokor lett belőle,
így tipegtek esküvőre.
Lányok-lakta messzi ház,
rád most ki vigyáz?
TUDOK SZÁRAZ ÁGRÓL...
Tudok száraz ágról
piros almát adni,
vízbe vetett magból
hajdinát aratni,
négyökrös szekeret
gyöngykagylóba zárni;
csak egyet nem tudok:
a lányokkal bánni.
SZÜRET UTÁN
`Legények:`
Kürtős pogácsa, füstölt szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
`Lányok:`
Minden kopasznak jut hajnövesztő,
Minden ravasznak egy nyírfavessző.
`Legények:`
Minden leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblü pince.
`Lányok:`
Minden leánynak szép rózsa, szekfű,
Minden legénynek hátára seprű.
VÁSÁR
I.
Olcsó az alma,
itt van halomba,
aki veszi, meg is eszi,
olcsó az alma!
II.
Kis trombitát vegyenek,
pirosat, fehéret,
lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
tükrös-szivet, szépet!
III.
Fut a kutya-szán, kutya-szán,
szalad igazán, igazán,
köszörüs vagyok én,
kutya-szánon futok én.
IV.
Van-e csizma eladó,
Hóba-sárba mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.
Van-e ködmön eladó,
Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.
V.
Érkezik a vándorcirkusz,
hoznak elefántot,
tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
ílyet sose látott.
VI.
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!"
VII.
Jó márc a cseberben,
csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
idd már, ki ne fusson.
BIZTATÁS
Hét-pupu zivatar,
felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
gyümölcsöt se nyelhet.
Hét-karu zivatar,
felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
meghúzzuk a kontyát.
Hét-fejü zivatar,
tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
vegyen más fejecskét.
TUDOM ÉN MÁR...
Tudom én már, mit csinálok:
üveges-inasnak állok,
apró tükröket csinálok,
annak örülnek a lányok.
Tudom én már, mit csinálok:
gerencsér-inasnak állok,
apró babákat csinálok,
azon nevetnek a lányok.
Tudom én már, mit csinálok:
asztalos-inasnak állok,
apró ágyakat csinálok,
abban álmodnak a lányok.
ÁLL A LADIK...
Áll a ladik Tiszarévnél,
benne ül az öreg éjfél,
odvasabb a magas égnél,
áll a ladik Tiszarévnél.
ALSÓ VÉGEN, FELSŐ VÉGEN
Alsó végen, felső végen
csoda-nagy sürgés-forgás:
malacok: koí! koí!
disznók: röf! röf!
csördít nagyokat a kondás.
Alsó végen, felső végen
fakapuk nyílnak máskor:
tehenek: mú! mú!
birkák: bee! bee!
ordít nagyokat a pásztor.
Alsó végen, felső végen
nem öröm héjból kelni:
a kacsák: zsáb! zsáb!
pulykák: rút! rút!
őket sose viszi senki.
TÁVOLBÓL
Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
a tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
füstöt vet a kémény.
Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
a tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
almát szed a néném.
A RÁTÓTI ÜRGEPÁSZTOR
A rátóti ürgepásztor
álmodott egy vég kolbászról,
aztán álmát felkötötte
kéményben a rőzsefüstre.
Majd álmodott egy kabátról,
amely föl-le fut magától,
a kéménybe is fölszaladt,
elvitte a kolbászrudat.
ROBOGÓ SZEKEREK
Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai
kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az
uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is
árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a
csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a
hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog
- falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha
keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton
a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és
huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü
tarka lovat lát.
UGRÓTÁNCOT JÓKEDVEMBŐL
Ugrótáncot jókedvemből,
édes rózsám, járok,
országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
kinek nincsen tíz tallérja,
kötőféket tartsa.
Kisbelényes igen kényes,
ott terem a jó bor,
Nagyszalonta, sok szalonka,
ott vadászni jó sor.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
lompos, kócos, lassan billeg
öreg kutya farka.
Kifogtunk a Küküllőből
három rocska rákot,
Vásárhelynél ágyu bömböl,
köpködi a lángot.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
hadd forogjon a huncut világ,
az ő lelke rajta.
ÖREG SZEKERES
Magas nyárfa-sor ködben erőlködik,
négy vásott kerék sárban forgolódik.
Meddig megyünk, meddig: apám se tudta.
Majd elfogy egyszer az ország utja.
Volt nekem párom, foszlós kalácsom,
két katona-fiam, mindig őket bánom.
Maradt egy lányom, odaadnám ingyen,
senkise kéri, mert semmije sincsen.
KEZDŐDIK AZ ISKOLA
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
FALUSI FIÚ A VÁROSRÓL BESZÉL
A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok,
mögöttük hosszú selyem, piros süveg a majmon!
Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog,
éjjel, éjjel távoli zeneként hallom.
A városban toronyóra, száz villanyóra
este ragyog mint a holdvilág!
A sarkon rendőr, a lépcsőn szunnyadó anyóka,
s a ligetben mennyi virág!
A városban könnyű, könnyű boldognak látszani,
pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme.
Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani?
Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e?
ÉPÍTŐK
Szív dobban,
szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
virul az ország, újra él már!
Még-szebben,
még-jobban
kalapács koppan, szív dobban.
Hej, rajta,
hej, rajta,
kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
szivek a légben összeérnek.
Mély víznek
két partja,
nagy erős vashíd döng rajta.
DOLGOZÓK
Télen-nyáron fuvaroz a Márton,
erdőn-völgyön vonatoz a Pál,
Jankó buzgón szegecsel a gyárban,
jó csizmákat Feri kalapál.
Új lisztből süt kenyeret a Borcsa,
gyárban vásznat szövöget Ilók,
Zsuzskáéknál csattog az olló,
így dolgoznak fürge dolgozók.
KOCSI ÉS VONAT
Megy a kocsi, fut a kocsi:
patkó-dobogás,
Megy a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
Vajjon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajjon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
a masina fut.
SZÉP A FENYŐ
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
UJJÉ!VI MESE
minden középre zárva
Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.
Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.
Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.
Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.
Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.
ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK
Pulyka melle, malac körme,
liba lába, csőre -
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot,
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.
A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.
Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.
Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.
ÚJESZTENDŐ
Új esztendő küszöbét
hó fedi,
örökzöldjét zivatar
tépkedi.
Újesztendő fut tovább:
fény-özön,
virágnyitó kikelet
ránk köszön.
Aztán az év közepe,
nyár heve,
megérik a gabona
sűrüje.
Túl az esztendő felén
itt az ősz,
piros, kék gyümölcs virít,
lomb esőz.
Túlsó küszöbét megint
fedi hó.
Ha nem töltöd hasztalan,
az a jó.
NAGY A HÓ
Nagy a hó
igazán,
fut a sí
meg a szán,
hejhó!
Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.
PESTI DUNA-PART TÉLEN
Lassú felhő-árnyék
száll a jég fölött,
nagy folttá terülve
a két part között,
majd odébb húzódik
a Lánchídon át,
választ vánkosául
egy zöld kupolát,
ott se vár sokáig,
tovább szálldogál,
és mögötte lassan
jő az esthomály.
ÉPÜL AZ ORSZÁG
Sok új ház, mint kislányok sora:
piros kendő, habfehér ruha,
ha felgyúlnak esti villanyok,
rajtuk arany-koszorú ragyog.
Hegyen-völgyön robog a vasút,
döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
szárnyán csillog kényes napsugár.
Országszerte sok új gyár dörög,
mint száz legény-csizma dübörög,
tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.
AZ ERZSÉBET-HÍD TÉLEN
Kel a hajnal tüzes íve,
tarajos köd szegi árnnyal.
Budapestre s Duna-vízre
sokezer hópihe szárnyal.
Hol a két part sűrü ház-sort
emel, egymás felé fordít:
a habon reng szines árny-folt,
a folyón át feszül új híd.
ooo
ÍGY MEG ÚGY
ooo
VOLT EGY SZÉP LÁDIKA
Volt egy szép ládika,
nőtt benne egy almafa,
én azon az almafán
dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
beszakadt a ládika.
REGÉLŐ
Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.
KERGETŐ
Róka-róka réten,
fuss a holdas égen,
hagyd itt lenn a házat, erdőt,
kapsz nyakadba ezüst csengőt,
fényes felhőn csilingelhess,
csillagokkal versenyezhess,
hallihé-hallihó!
azt hiszik, hogy kis csikó.
TÁNCNÓTA
Van-e szoknya eladó,
tarkabarka suhogó,
a derékra simuló,
nyárba-télbe jó?
Nincsen szoknya vehető,
csak egy régi lepedő,
ráncos, rojtos, repedő,
üsse meg a kő.
Van-e csizma eladó,
patkós sarka kopogó,
szattyán-szára ropogó,
sárba-vízbe jó?
Nincsen csizma vehető,
csak egy rozzant tekenő,
ócska egér-etető,
üsse meg a kő.
HOSSZÚ AZ UTCA
Hosszú az utca,
aki végigjárja,
tíz kutya, száz kutya
kaffog utána.
Hosszú a ház-sor,
aki végigjárja,
tíz virág, száz virág
bókol utána.
BÉKA A FA TÖVÉN
Béka a fa tövén,
ezeréves, csodavén.
Ugrik a kövön át,
keresi a vacsorát.
Nem kell neki libamáj,
szúnyogokra foga fáj.
Nem kell neki tele tál,
bogarakat vacsorál.
VASKALAP
Volt nekem egy vaskalapom,
elvitte a béka,
ott diszeleg most a tavon
ócska maradéka.
Gyönyörüszép vaskalapom
diszeleg a tóban,
nagyon kértek, adjam nekik,
elvihetik, jól van.
A BIRKA-ISKOLA
Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.
A KUTYA-TÁR
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
KUTYABÁL
Árkon-bokron kutyalakodalom,
kis virágos faházak,
uszkár-bőgő, puli-citera szól,
réten-erdőn bokáznak.
Csont, kolbászhéj emeletesen áll,
tejfölös dézsa, rocska,
árkon-bokron ropog a kutya-bál,
elszalad mind a macska.
A LEVES KÉSZÜL
Kutyateszi Bálint,
Csókaviszi Benedek,
Kocsihasu Péter,
Csukaszemü Pál
megeszi a szöcskét,
fapapucsot, egeret,
de ha leves készül,
mindnek hasa fáj.
LILA BOGÁNCS
Elindult a lila bogáncs
tüskés bugyogóban,
indán futott az ebszőlő
zöld selyem alsóban.
Addig mendegéltek,
patikushoz értek,
kinyílott az ablak,
kérőre bukkantak.
"Dehogy megyünk a házadba,
mert megfőzöl minket,
inkább árokszélre
dobjuk az ingünket,
táncot pőrén járunk,
holdsugár a párunk.
Egy, kettő, három, hopp!
Minket ugyan meg nem lop."
MESE
Egy
hegy
megy.
Szembejön a másik hegy.
Ordítanak ordasok:
Össze ne morzsoljatok!
Én is hegy,
te is hegy,
nekünk ugyan egyremegy.
KERESZTÖLTÉS
kövér béka tavon hintáz
árnyék moccan akác ágán
habos virág szirom ezer
csillag mellett felhő fátyol
A PAPUCS
A papucs fölfutott a fára,
benn se volt Kitikati lába.
A papucs rálapul egy ágra,
odalenn Kitikati várja.
HÁROM MADÁR
Három madár tollászkodik a faágon,
három lányom férjhezadni nagyon bánom.
De mivel már nagyra megnőtt mind a három,
férjhezadom valamennyit még a nyáron.
DÁRDA-HEGYÜ KÉK JEGENYE-SZÁL
Dárda-hegyü kék jegenye-szál
messzi mezőn odatűzve áll,
feje köré puha örvényt vet a szél,
suttogó dala kél.
Síkság, messzi hegyek, magas ég,
nyilallik az üres messzeség.
Törzse körül nő és fogy a hegyes árny,
zúg a lomb, a magány.
DÉLI FELHŐK
Domb tövén, hol nyúl szalad,
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja.
Elől úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája,
mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve -
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.
És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.
VÖRÖSHAJÚ LÁNYOK
Vöröshajú lányok,
mint a gondolat,
felröppennek éjjel
holdvilág alatt.
Este vizet hoznak,
szalmát, tüzifát,
sürögnek, kacagnak,
mint a jó család,
kisöprik az udvart,
csakúgy bizsereg -
ki hinné, hogy éjjel
hol vannak ezek!
Manci, a nagyobbik,
füstön lovagol;
Joli most bújik ki
az eresz alól.
Vöröshajú lánnyal
ne kezdj sohasem...
Fogjátok meg - ott száll -
viszi a szivem!
TÓPART
Paskol Magda, Zsuzska, Juca,
úszik, bukik, mint a ruca,
kék, piros, zöld fürdőruha,
a víz habja fátyolpuha.
Merül Juca,
kapd el, buta!
Ül a horgász hosszú bottal,
mint egy szobor, oly nyugodtan.
Majd a karján mutatja:
ekkora volt a potyka!
Potyka, harcsa
főzi Marcsa,
segít neki Akadék Adorján.
A Nap nézi,
gőzét érzi,
mintha szúnyog csipkedné az orrán.
SZOMSZÉDOK
I.
"Adjonisten, szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?"
"Hát ide, aztán oda át,
kéne egy kis hogyhíjják."
II.
"Jobb lesz nálunk
odaát,
elzártuk már
a kutyát!"
"Oda sose mennék én már,
a kuvasz a kertben sétál!"
III.
"Hova indult Pál?"
"Szélvészt kalapál!"
"Hova tűnt Erzsók?"
"Vitték a rigók!"
ÖREGANYÓ
Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
majd megállj, még visszahívnál -
Nem lesz, aki ágyba küldjön,
és az orrod megtörölje,
mászkálhatsz a kerítésen,
pottyanhatsz a csunya földre.
Jó lesz, jó,
neked is, nekem is jó...
Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
meg se mutatom neked,
holdfényt fonok békarokkán,
mák-olvasót pergetek.
Jó lesz, jó,
neked is, nekem is jó...
Majd kérnél tőlem süteményt, de
nem ülök a pamlagon:
nedves fű
közt lakom,
harmatgyöngy
ablakom,
majd megállj, még visszahívnál -
PLETYKÁZÓ ASSZONYOK
Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -
Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -
ÍGY MEG ÚGY
Furcsa ember az irígy,
torkán mérges a mirígy,
egyszer úgy, egyszer így,
az irigynek sohse higyj!
Furcsa ember a hazug,
nyelve csípős, mint a lúg,
egyszer így, egyszer úgy,
hogy igazat sose tudj.
KANÁSZTÁNC
Volt nekem egy cimborám,
mosakodni restellt,
kéményseprő fogta meg,
vitte a kis embert.
Volt nekem egy cimborám,
nem volt soha tiszta,
aki arra rátalál,
mégis hozza vissza.
SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR
Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.
Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.
Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.
Míg más olvasott meg írt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.
Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.
ORBÁN
Alva jár az Orbán,
tornyot visz az orrán,
trombitások ülnek benne
három szekér polyván,
hú! trombitások
három szekér polyván.
Fújják egyre többen,
polyva szerteröppen,
rémes álmot lát az Orbán
polyva-fellegekben,
hú! rémes álmot
polyva-fellegekben.
HARAGOSI
Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.
FÜSTÖS RAJKÓK
Füstös rajkók kimentek
játszani,
füzes érre játszani kimentek.
Bűvös hangú fűzfasípot gyártani
békás partra pihentek.
Füstös rajkók zenéltek
szépeket,
szittyós lápnak szépeket zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,
hujjogattak a szélnek.
Füstös rajkók - tillári,
tüllülü -
így fütyültek: tüllülü, tillári -
kedvüket a búborékos, mély sürü,
sej, nem győzte csodálni!
TÚL, TÚL...
Túl, túl, messze túl,
mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl
lófej-széles ibolya virúl.
Túl, túl, messze túl,
mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.
CSUPA FEHÉR
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
A LIBA PÉK
Haragos a Liba pék,
a kenyere odaég.
Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék!
Ha kisasszony volnál,
nem morognál,
lágy meleg cipóért
kicsi fehér fejkendőben
kényesen hajolnál!
Ma dühös a Liba pék:
csuda-sok a potyadék,
a perece nem elég,
kenyere meg odaég.
Liba pék! szegény Liba pék!
Ha menyecske volnál,
nem búsulnál,
három derék péklegényed
fűtené a kemencédet,
királyasszony volnál!
Liba pék!
a te bajod is elég!
Liba pék!
a kenyered odaég!
ELINDULT, ELINDULT...
Elindult, elindult
Gáspár messzeföldre,
három betüje lemaradt,
Gás falu lett belőle,
három betüje odaért,
pár lett belőle,
született öt gyerekük,
kettő fiú, kettő lányka,
ötödik meg vice-pápa.
ELMEHETSZ A VILÁGBA
Elmehetsz a világba hiredér',
rólad cincog a zsákban az egér!
De szomoru valóban, ugyebár:
rólad ordít az ólban a szamár!
Elmehetsz a hiredér' világba,
rólad cincog az egér a zsákba!
De szomoru ugyebár, valóban:
rólad ordít a szamár az ólban!
A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
ooo
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
ooo
ERDŐT JÁRUNK
Erdőt járunk, árkot lépünk,
bükkfa-lábunk, venyige-térdünk,
szél se tudja, merre térünk,
jegenye-sudaras utakon élünk.
Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,
bokrot bolygat, bele ne vesszél.
Néha nyár jön, néha nagy tél,
ha üres a szatyor, eleget ettél.
ESŐVERT TÁRSASÁG
Jön a kocsi, most érkeztünk,
alaposan eltévedtünk,
derekasan áztunk-fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.
Jegenyefa ingó-bingó,
odaül az ázott holló,
teregeti csapzott tollát,
keserüli holló-voltát.
ÉDES FÁRADTSÁG
Szántáson át, toronyiránt
soká ballagni jó!
Az édes fáradtság belep,
mint forró, lágy folyó.
És este gyorsan ágyba vágysz,
nem kéne ringató.
A teljes alvás rádgurúl
mint nagy sötét golyó.
LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ
Pettyes Kata, bontsd ki
a szárnyad, a szárnyad:
hol a malom, ahol őrlik
a tiszta buzámat?
Pettyes Kata, szállj-szállj
toronyra, tetőre:
hol a falu, hova visznek
engem esküvőre?
TILLILLI-TALLALLA
Tillilli
tillilli
tillilli,
itt nyilj ki,
ott nyilj ki
estike,
őszike
itt nézz ki,
ott nézz ki
éjbe
éjbe
tillilli
tillilli...
Tallalla
tallalla
tallalla,
csönd hangja,
éj hangja,
nagy zúgók
tajtéka,
lomb-ernyők
árnyéka
hallga,
hallga,
tallalla
tallalla...
FIÚK, LÁNYOK
Repülőt gyárt Jani, Feri,
köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
kalapál, kiabál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.
Varrogat a Teri, Bözsi,
jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
ide áll, oda áll.
ITTHON-E A GAZDA?
"Itthon-e a gazda?"
"Nincs, nincs!"
"Hát a gazdasszony?"
"Az sincs!"
"Mikor jön a gazda?"
"Holnapután kiskedden!"
"Hát a gazdasszony?"
"Ebijesztő pénteken!"
HALLOD-E FELESÉG
"Hallod-e feleség,
egy csibe nem elég!"
Peti, Bözsi kiabál:
"Igen üres ez a tál!"
"Hát üres, az a baj?
Ennyire nagy a zaj?
Adj forintot, Pityi Pál,
nem lesz üres ez a tál."
ÁLMODOZÁS
Szántottam, szántottam hét tüzes sárkánnyal,
hej, végig bevetettem csupa gyöngyvirággal.
Szántottam, szántottam szép gyémánt ekével,
hej, végig bevetettem hulló könnyeimmel.
Száz nyíló rózsáról az erdőn álmodtam,
hej, többet nem aludtam, félig ébren voltam,
hajnalban fölkeltem, kakukszót számoltam,
hej, visznek esküvőre kedves galambommal.
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.
TŰZ A HÁZAM, ISPILÁNG
Tűz a házam, ispiláng,
hegyes tornya rőzseláng.
Piros-sapkás emberke
mákot kaszál kertembe'.
SÁRKÁNY RÖPPEN
Sárkány röppen,
viszi szél,
didereg a jámbor,
festés csillog
fedelén,
ide-oda táncol.
A HÉTFEJÜ SÁRKÁNY
Iszapos tóból
száz karika száll,
a hétfejü sárkány
odalenn pipál,
folyton füstöl
hét fekete szája,
fűzfagyökérből,
hét öblös pipája,
békalencséből
vágott dohánya,
vizitök-levélből
hét hálósapkája.
Amikor haragos,
kavarog a katlan,
hét pipakupakja
nagyot csattan.
VARÁZSLÓK
Jeges Pác, tüzes Pác
világ végén állnak,
a világ két végiről
összekiabálnak.
A jeges Pác mondja: - Víj!
A tüzes Pác mondja: - Hú!
Reng a levegő,
reszket a csillag,
mikor a messzeségen át
ők ketten hajba kapnak.
FORGÓS-ROPOGÓS
Sej-haj, folyóba
sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
se-szeri, se-száma.
Sej-haj, vadonba
kivirít a gomba
keményre, kerekre,
ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj, fonóba
sok a lány valóba,
ki barna, ki szőke,
sose fuss előle.
A MANÓ
"Szemem piros, szám fekete,
nem láttalak három hete..."
Szekrény-árnyon álldogál,
átlátszó, mint egy pohár.
"Gyere ide, árnyék-mester,
hadd foglak meg szőrcsipesszel!"
Megroppantja a butort,
eltünik és ott se volt.
CSALI-MESE
Hoztam neked kaskát,
hiszed-e?
A kaskában macskát,
veszed-e?
Jó lesz egerésznek,
tudod-e?
Háztető-zenésznek,
hallod-e?
Hoztam kézzel-lábbal,
várod-e?
Hegyen-völgyön által,
járod-e?
Hegyi út magas volt,
kúszod-e?
Völgyi út síkos volt,
csúszod-e?
Nehéz volt a kaska,
sejted-e?
Nyávogott a macska,
érted-e?
Felkarmolta vállam,
látod-e?
Otthagytam a sárban,
bánod-e?
FADOB, FADOB, FOGJ TIGRIST
Fadob, fadob, fogj tigrist,
nádsíp, nádsíp, szelidítsd,
pásztorlányka, legeltesd,
juhaid közt terelgesd.
FALU VÉGÉN
Falu végén van egy mély kút,
ottan fürdik három szép lúd.
Falu végén van egy mély tó,
abban gázol három szép ló.
CSIMPILIMPI, HOVA MÉSZ?
Éc
péc
kapuléc,
Csimpilimpi, hova mész?
Pockot viszek a vásárra,
egy peták az ára.
Besuttyantam a sátorba,
állt feltűrve Bábos Dorka,
benn a pocok táncot ropott,
Bábos Dorka sivalkodott,
árus-polc mögébe bujt,
mézes huszár legurult,
uccu neki fuss!
EJ, HA TUDNÁD, HOL VOLTAM!
Ej, ha tudnád, hol voltam!
Lúd-lányokkal mosdottam.
Ne félj tőlem: ingemre
gágogás van hímezve.
RÉVÉSZ LÁNYA
Révész lánya, citerád
engem hí a vizen át.
Várj, jövök, csak felhuzom
rigófészek-papucsom.
PULYKÁK
Sötétben meghuzódva
szundítanak a pulykák.
Ha reggel fölébrednek,
begyüket nagyra fújják.
Feszesen járnak, mintha
keréken gurulnának.
Nyakuk vörösre duzzad,
recsegve kiabálnak.
VONULÓ VADLUDAK
Hótalan a tél,
barnazöld a rét,
a szürke égen
vadlibák sötét
gyöngysora lendül -
Lassan ringatják
íves szárnyukat,
nyújtják nyakukat -
Nézd az árnyukat:
ott fut a lápon -
Meszes kékségbe
mártják csőrüket,
tág ürbe lengő
vadliba-sereg
gágog az égen -
ELEFÁNTOK
Iszapban fürdik az elefánt-csorda,
sziklás bőrüket rönkön reszelik,
hegyekként sűllyednek a lágy gomolyba,
fönn hajladoznak gyűrűs kürtjeik.
ÖSZVÉREK
Kordét húztunk drágakő-sivatagban,
szőrünkbe csillámport habart a szél,
cukros kalácsként csillogtunk a napban,
zsákot szaglásztunk: van-e benn kenyér?
SZARVASOK
Legel a kis falu gulyája,
nyugtalan a gulyás kutyája.
Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja,
szimatol a nedves szél sodrába.
Szárnya kél a fehér homoknak,
a völgyben szarvasok robognak.
Jönnek a szél-árka völgyből, egyre többen,
száz meg még több nyargal egy-seregben.
A szittyós itatón megállnak,
szarvaik kék eget kuszálnak.
Egy vén bika szétnéz, beleront a porba,
és nyomában dübörög a horda.
BUJÓCSKA
Keskeny út,
széles út,
kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
rése száz és odva száz,
ha sokáig kandikálsz,
virradóra megtalálsz.
Kis dió,
nagy dió,
kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
terme száz és tornya száz,
ha sokáig benne jársz,
esztendőre megtalálsz.
HA NAP SÜT A RÉTRE
Ha nap süt a rétre,
a rét közepére
gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor.
És este a réten,
a rét közepében
tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
az északi széllel
oda járjon vissza az álmunk.
ooo
ALUDJ, LENGE MADÁR
ooo
HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL
Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.
ALKONYI FELHŐK
Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány-haju lányok,
tűz-szinü csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.
Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
hold poharába zokognak.
HOLD ÉS FELHŐ
Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
DUNA MELLETT
Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre-hajló ágára.
Kettőnket, te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.
MÍG LOMBOK KÖZT ÉJ LOBOG...
Míg lombok közt éj lobog,
addig kérdezd: ki vagyok -
Nap tüze pirkad már.
Házam volt a virradat,
benn feledtem páromat,
ej de igen nagy kár.
Meglesném én páromat:
talán felhőt varrogat -
jól tudom, engem vár!
Kényes titkot varrhatott,
betette az ablakot,
ej de igen nagy kár.
A NAPSUGÁR...
A napsugár szikrázva dől,
borzong a víz, lágy szél legyint,
sás árnya táncol mint a láng,
s az út felől
reám tekint
a kékszirmú katáng.
Ó gyönge szél, ó gyönge szél,
ó halkuló, ó halkuló,
ringasd levél a lelkemet,
ringasd levél
a lelkemet,
mint hab-sörényt a tó.
ESTI HAZATÉRŐK
Már szól a pásztor vadgesztenye-sípja
Már esti bordás visszfény leng az éren
Két lány ül az aranyszénás szekéren
piros kendőjük galambica-gomba.
Az utat száraz porfelhő borítja,
a merülő Nap ferdén tűz a porba:
vörösréz-tenger árad a mezőnek.
Jön a gulya s a kaszások csapatja,
dús lárma-erdő hajlong és alatta
a békadal lágy páfrányai nőnek.
NÉHÁNY ÜTEM
Hegedűkön két lassú szólam úszik,
egyik megnyergeli a kürtöket,
vágtatni kezd, társa utána-kúszik,
hárfán föl-le futkosva integet.
GALAGONYA
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
TÁNCOL A HOLD
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úszik minden.
Jár az óra,
tik-tak tik-tak.
Ne szólj, ablak,
hogyha nyitlak.
Ne szólj, lány, ha
megcsókollak -
fehér inge
van a Holdnak.
BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL
Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél
--------------------------
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
--------------------------
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
NAP JÖN...
Nap jön a menny hajlatán,
arca nyíló tulipán,
ő legyen az én anyám,
ő legyen az én anyám.
Hold jön a menny hajlatán,
húzza fehér égi szán,
ő legyen az én apám,
ő legyen az én apám.
PÁRA
Üres parton
üres csónak.
Nefelejcsek
locsolódnak.
Tág a világ
mint az álom.
Mégis elfér
egy virágon.
MARASZTALÁS
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.
Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
GYÖNGYSZEKFŰ
Gyöngyszekfű, illatos
hajnalban harmatos,
pártája, minden szirma tűzlángos.
Érted ha elmegyek,
nem hagylak senkinek,
akkor se, ha királyok kérnének.
BUBA ÉNEKE
Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.
A TÜNDÉR
Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
HEGY-TÖVI ÁRNYAS FÁK.
Hegy-tövi árnyas fák,
zúgó szép hársfák,
rajtatok álom
száll puha szárnyon,
hegy-tövi árnyas fák.
EZÜST POHÁRKÁDAT...
Ezüst pohárkádat
ki lophatta el?
Piros pántlikádat
ki kérhette el?
Szobádból a Holdnak
nem felel sugár.
Ó jaj, ágyacskádat
ki vihette el?
FENN CSILLAG-ORSÓN...
Fenn csillag-orsón
szövik a sorsot,
lenn hűs habokon
vezetik a ladikot,
kis hal, nagy hal
előtte, mögötte.
ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY
Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.
Piros alma szivem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell, sose bánnám.
HA A VILÁG RIGÓ LENNE
Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
be se férne kötényembe,
kötényem is honnan volna,
ha egész világ rigó volna.
MI VOLNÉK?
Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
szélben jegenyefa volnék,
földön apám fia volnék.
ALTATÓDAL
Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!
Hold-lepte úton,
csillag-lepte úton,
két kutya kullog,
köves, szeles úton.
Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!
A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?
Rózsa-szál, mályva-szál
kék gyöngyöt tesz bársony-tokba;
addig jó, míg szundikál.
Csíja, csicsíja, rózsa,
csicsíja, mályva!
BÍBIC-CSIBE ALSZIK
Bíbic-csibe alszik
nedves sás között.
Bíbic-csibe, halljad:
űz engem az éj!
Nincsen menedékem,
fészkem, mint neked.
Bíbic-csibe, halljad:
űz engem az éj!
CSIRIBIRI
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján -
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány -
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan -
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan -
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
engem hívj ma
álmodba.
ALUDJ, LENGE MADÁR
Aludj, lenge madár,
holnap a fa sürüje vár -
Aludj, tengeri hal,
vánkosod a kusza korall -
Aludj, medve, te vén,
rengetegen, a hegy ölén -
Aludj, kékhaju lány,
csillagokig emel a szárny!
SZUNNYADJ, KISBABA
Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,
csillagfény.
Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém.
Nagy a menny
ablaka,
süt a hold
éjszaka,
letekint
egymaga:
"Alugyál
kisbaba!"
LEGYEN ÁLMOD...
Takaród hadd igazítsam,
puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő.
ALUDJ, ALUDJ...
Aludj, aludj...
érted jön majd
új tejjel a holnap.
A szélben a
sürgönypóznák
álmosan dudolnak.
Alma, alma...
álmod csupa
édes ízet hozzon.
Hársfa, hársfa...
álmod mint a
hársfa illatozzon.
KELTEGETŐ
Erdő pici zöld ablaka,
benn álmodoz Árnyék Kata.
Kelj fel szivem, Árnyék Kata,
keltsen hideg éj harmata.
Márvány szoba tükrös fala,
benn szunnyadoz Ékkő Lola.
Ébredj szivem, Ékkő Lola,
vár rád tüzes ég hajnala.
SUTTOG A FENYVES
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Csendül a fürge száncsengő,
véget ért az esztendő.
SZÁNCSENGŐ
Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő:
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.
Szólj hozzá!
Palacsintaság
2008.11.14. 21:06 kolarik
Hülye vagyok? Megint újságot vettem a kezembe, azt hiszem, a Terézváros helyi lapját. Kemény Henrik interjú:
Riporter: Igaz, hogy többet nem lép fel? Ez a hír járja.
KH: Nem, ez egy reklámfogás volt a Bárka Színház részéről, egyébként nem is játszom ott már, a színház anyagi gondjai miatt.
Ez egy reklámfogás???? Nem durva ez reklámfogásnak? Mégiscsak nemzedékek nőttek fel a palacsintasütővel verekedés mesterségét kitanulva...Legközelebb ál-halálhírekkel fognak reklámozni??Mondjuk, gondolkozom azon, mire is mentünk ezzel. Mármint:a palacsintasütővel.
Szólj hozzá!
Never Give up On A Dream:)
2008.11.14. 20:56 kolarik
If there's doubt and you're cold,
don't you worry what the future holds.
We've gotta have heroes to teach us all
to never give up on a dream.
Claim the road, touch the sun,
no force on earth could stop you run.
When your heart bursts like the sun
never never give up on a dream.
Shadows fall, daylight dies,
freedom never got a place to hide.
Search forever photo finish line
but never give up on your dream.
Crazy notions fill your head,
you gotta break all the records set.
Push yourself until the end
but don't you ever give up on your dream.
Now listen to me
you don't need no restrictions yeah
Oh, sing it again
you can't live on sympathy.
You just need to go the distance,
oh the distance
that's all you need to be free,
to be free, to be free, to be free.
Sing a song for me children
you don't need no restrictions yeah
you can't live on sympathy.
You just need to go the distance,
that's all you need to be free,
Now listen to me!
Inspiring all to never lose,
it'll take a long long time before they fill your shoes
it'll take somebody, somebody, who's lot like you
who never gave up on a dream.
No, you never gave up on a dream
no, you never gave up on a dream.
You never, never, never,
never gave up on a dream.
(Stewart, Cregan)
Szólj hozzá!
Már nem lehel
2008.11.12. 15:01 kolarik
Hetvenhatos buszon, ó
Olga, sőt Olgák emléke-kalauznőcik vegzálnak két vidékről érkezett asszonyt, anyalánya. A lány nagyon dühös, baszdmegel mindenkivel, egy kétméteres ürgének annyira mondja, hogy a pasi dühében teljes lrőből csap rá a leszállást jelző gombra, mely amúgy is, érdekesen, egy lifegő fémdarabon lifeg szintúgy. Kicsit megijedek, pici gyerekkel állok a srác háta mögött, sréen szemben velem a kalauznők-vidéki nők komplex, a srácból kinézem azt a fajta cséphadaró karmozgással történő verekedésbe bonyolódást, amelynek során mindenki, aki magasabb 1 méter ötvennél, és lassú, hogy hirtelen hasra vágja magát, menthetetlenül lekaszáltatik. Megálló, a srác leszáll, két perc, és mi is, Lehel Piac. Ahogy elindulunk, meglátjuk a mai halottat-egy idős bácsi esett le a villamosról, láthatóan vége, fejre esett, csorog a vér a sínek közé, bőrkabátban van, kockás ingben, a feje szétrepedt, a következő, amit meglátunk, hogy a két vidéki nő már 20 centire közelkerülve, összehajolva áll a halott mellett, és a rendőrrel beszélget. Körben az emberek, a nép, akinek ideje van, élete nincs: "Mi lesz ebből a világból...!", mondja valaki, mi történhetett?
Talán csak le akart szállni, talán csak el kellett volna kapni, talán csak figyelni kellett volna. Isten veled, vén huszár, szép volt az élet. Körökben állnak a népek. Ma lesz mire gondolni, miről beszélni, lesz kit siratni. Siratni kell, siratni.
Odabent megy a piac-450 a rohadt eper, 4000 a biosajt,
vehet, aki megkívánja, kenyeret és biohal-t. Adios.
Ja, igen! Tegnap a meleg srác, aki az utcában lakik, nem a kutyájával és nem sapkában sétált (mint 5 éve mindig), hanem mosolyogva (kvázi) sétált valahova (sietve sétált, ezt kevesen tudják csinálni). Mi történhetett? Halál érdekel. Bírom a fejét, a nyugdíjas bácsiét is egyébként, aki épp a múlt héten akarta megszerelni (rejtély, miért, hogyan), az utcában lévő meleg-bár fémajtajának fémzárját. Jó kis látvány volt, hihetetlenül groteszk, mint az élet, mint a biosajt, mint a halál bőrkabátban, ahogy leránt a villamsoról, és ledob a járdára, csak előbb szétgombolja az inged, betöri a fejed, meglékeli a koponyádat. Hajh, igen, az élet, és a halál, a két jó barát. Barátság és halál. Milyen furcsán összetartoznak.
Szólj hozzá!
Dávid és Sanyi :)
2008.11.11. 21:09 kolarik
innen: http://kurosz.blog.hu/index.php/?page=3
Szólj hozzá!
süt kakaósat, bigacsigát fejt, könnycseppeket ejt
2008.11.07. 15:20 kolarik
Süti és leves innen: http://mirelle.freeblog.hu/page/2/
"Kakaós linzertorta
15 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
1/2 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
csipet só
10 dkg cukor
1 tojás
2 dkg holland kakaópor
15 dkg vaj
A szárazanyagokat egy tálba összekeverem, hozzáadom a vajat, elmorzsolom, majd a tojást hozzáadva rugalmassá gyúrom a tésztámat.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tésztát 2/3-1/3 arányban ketté szedem. A nagyobbik darabot kinyújtom és egy pitetálba fektetem. Megkenem jó tavalyi házi baracklekvárral (nem szabad vele spórolni!!!!), majd a maradék tészát is kinyújtom, felcsíkozom és berácsozom vele a lekváromat.
40 perc alatt készre sütöm."
"Zurek
2 fej közepes vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
15 dkg húsos szalonna
1 szál parasztkolbász
1 kg krumpli
mangalicazsír
majoránna
tárkony
fehérborecet
20 dkg tejföl (egy fél pohár)
1 ek teljes kiőrlésű tönkölyliszt
só
A fakanálnyi mangalicazsíron üvegesre párolom az apróra vágott hagymát, a 3 összenyomorgatott gerezd fokhagymát, majd rádobom a szalonnát és jól kisütöm a zsírját. Felengedem úgy 2 liter vízzel, majd a viszonylag kis kockákra vágott krumplit is utána eresztem. Mikor úgy félig főtt a krumpli, akkor mellé teszem a karikára szelt kolbászt, behabarom, megfűszerezem. (tárkonnyal vigyázni, nagyon intenzív íze van!!!) Pici ecetet és kevés sót teszek még hozzá, összeforralom és befejezettnek tekintem.
Zakopanéban egészben főtt tojást is szoktak bele tenni, meg sonka, csülök is szerepel benne."
A Recept.Paradicsomról:
| Parajjal és velővel töltött tésztabatyu | |
| Hozzávalók | |
| 50 dkg paraj, 35 dkg velő, kb. 45 dkg vaj, 55 dkg rétesliszt, 1/2 evőkanál só, 8 dkg MACKÓ sajt, 3/4 dl forró fej, 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál őrölt fehérbors, 1 mokkáskanál őrölt cayenne-i bors, 2 dl hideg víz. | |
| Leírás | |
| Forró vízben feloldjuk a szódabikarbónát, puhára pároljuk benne a parajt. Kihűlés után kinyomkodjuk belőle a vizet, és a parajt finomra vagdaljuk. Megolvasztunk 12 dkg vajat, hozzáadunk 4 dkg lisztet és 3 percig kevergetjük. Feleresztjük forró tejjel, és felforraljuk. Hozzáadjuk a parajt és a kb. 13 dkg vajban megpirított velőt. Összegyúrjuk a MACKÓ sajttal, illetve a sóval és a borsfélékkel. Közben elkészítjük a tésztát: 50 dkg réteslisztet összegyúrunk 20 dkg, gőz felett meglágyított vajjal. Hozzáadunk 2 dl hideg vizet, fél evőkanál sót, és tésztát gyúrunk, melyet megtöltés előtt kb. 30 percen át pihentetünk. Kinyújtjuk a tésztát, háromszög alakú darabokra vágjuk. Minden darabot megkenünk olvasztott vajjal, és ráhalmozunk egy evőkanál, a már előzőek szerint elkészített tölteléket. A tésztadarabok három sarkát felhajtjuk, és ujjunkkal összecsippentjük, majd sütőtepsibe rakjuk. Tetejüket meglocsoljuk olvasztott vajjal. Előmelegített sütőben, közepes lángon sütjük, melegen tálaljuk. | |
Csirkemell csíkok almás-diós bundában
Hozzávalók 2 személyre:
-1 nagy csirkemell
-2-3 tojás
-liszt(panírhoz)
-1-2alma
-1marék darált dió vagy dejó
-só,cukor
Elkészítés:
A csirekemellet csíkokra vágjuk,a felvert tojásokba almát reszelünk és a diót/dejót beleszórjuk,csipet cukrot és kicsit több sót teszünk bele (ízlés szerint),majd előbb lisztbe aztán a tojásba mártva panírozzuk a húst. Bő olajban pár perc alatt alacsony lángon aranybarnára sütjük. Legjobb sajtszósszal,vagy fokhagymás-tejfölös uborkasalátával.
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/horvathb5.html !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mogyorómártás (Tarator Fendukh)
Hozzávalók:
20 dkg pirított mogyoró,
2-3 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
2-3 ek. citromlé,
1 tcs. áztatott kenyér,
víz,
1 tk. finomra vágott petrezselyem.
Daráljuk meg a mogyorót, majd tegyük a keverőbe a fokhagymával, a fűszerekkel, a citromlével és az áztatott kenyérrel együtt. Öntsünk hozzá 2-3 ek. vizet, keverjük habosra és közepesen sűrűre. Ha kell, tegyünk még hozzá egy kis vizet. Hideg sültekkel fogyasztják.
Burgonyagombóc
Hozzávalók:
6 szem héjában főtt, hámozott burgonya,
3 dkg vaj,
3 tojássárgája,
4 ek. joghurt,
1 tk. só,
1-1 késhegynyi frissen őrölt bors és porrá zúzott kurkuma,
1 mk. majoránna,
2 mk. szezámmag,
10 dkg darabosra vágott dió,
1 tojás, növényi olaj a sütéshez.
Még melegen törjük át sűrű szitán a burgonyát. Fakanállal keverjük habosra a vajjal. Keverjük hozzá a tojássárgáját, a joghurtot, a sót, a borsot, a kurkumát, a majoránnát és a szezámmagot. Készítsünk a masszából kis gombócokat. Mártogassuk bele először a felvert tojásba, aztán a dióba. Forró olajban süssük aranysárgára. Magában vagy sültekkel fogyasztják.
Pácolt fokhagyma
| ||||
 | ||||
| ||||
Elkészítése:
http://domesticgoddess.freeblog.hu/archives/2007/09/18/Pacolt_fokhagyma/
Szólj hozzá!
nem hello
2008.11.07. 00:02 kolarik
Martinmas Lantern Walk
Each November we have a Lantern Walk to celebrate Martinmas, a festival of inner light in the outer darkness of the approaching winter. St Martin was a soldier in Rome in the 4th century. Legend says that
one wintry night he met a poor beggar, half-naked and freezing. Martin removed the heavy military cloak from his shoulders and, drawing his sword, cut it in two, and gave half to the beggar. That night, Christ appeared to Martin in a dream, wrapped in the same piece of cloak Martin had given the beggar, and said: “Martin has covered me with this garment.” Martin became the patron saint of beggars, drunks and outcasts, dedicating his life to assisting pariahs. Celebrating Martinmas at EWS serves as a reminder that each of us has a divine spark that we must ferry out into the world and share with others. The children hear the story of St. Martin, sing songs and, as darkness falls, venture out into the night with their lanterns walking along a path lit with glowing luminaries, carefully carrying their lanterns in a mood of quiet reverence. This symbolic act brings home the deeper truth, in the words of Siddhartha Gautama, the founder of Buddhism (563-483 B.C.): “There isn’t enough darkness in all the world to snuff out the light of one little candle.”
: www.emersonwaldorf.org/
További leírások ünnepekről. Szép. Hiszed, vagy nem.
Szólj hozzá!
Stangli, német kenyerek, evő
2008.11.06. 21:53 kolarik
http://theinversecook.wordpress.com/2008/02/15/salzstangerl/#more-102
Vajkaramella és karamelkrém Ízbolygótól:
Hozzávalók:
32 db kockacukor (96 g)
(2 ek víz)
1 dkg vaj
4 ek tejszín
6 ek kekszdara
A kockacukorból és a vízből karamellt készítek, majd a lángról félrehúzva simára keverem a vajjal. A tejszínt megmelegítem és a karamellhez öntöm, majd felforralom. Félrehúzom és beleszórom a kekszet is. Kicsit hűlni hagyom, majd a masszát az Ikeában beszerezhető szivecskés jégkockatartómba gyömöszöltem, kihűtöttem. Másnap a ráérősek bevonhatják csokival is.
Hozzávalók:
25 dkg kristálycukor
1,5 dl tejszín
5 dkg vaj
A kristálycukrot 4 ek vízzel karamellizálom, majd a lángról félrehúzva belekeverem a tejszínt és a vajat is. Ha langyosra hűlt, üvegbe töltöm és azzal adagolom.
Szólj hozzá!
Népszabadság-GastroHero!!
2008.11.05. 11:29 kolarik
Nagyon sokszor az volt az érzésem,hogy az európai kultúrához haspóknak kell lenni.
Mintha nemigen változna a véleményem. Sok betű, sok érzés, sok inger, sok por a sarkon a lebbenő függönyök alatt- Persze, hegedű.
Ugyanakkor. Olvasom ma a Népszabit. Néha megveszem, nem is tudom, miért, talán valami kósza, elhaló vágy hajt, újságot olvasni, vélemények, kultúra, tények. No de: ne álmodj, királylány.
Hátul, ugyebár, Arcok rovat. A mai napon, Kiss Gyula, a Hejszakácsok. hu gazdája, volt honvéd őrmester, élelemellátó rajparancsnok és klinikai szakács. Amint megtudhatjuk, mindegyik munkahelyén, amíg tartott az átkos szocilizmus, lopott vagányan kollégáival egyetemben, mert mi 6000 tojásból 600, 200 kiló zöldborsóból 20, ugyan ki vesz észre, ha hiányzik húsz. "Elkapott a gépszíj-én is üzleteltem"- monfja sajátos logikával, és újszerűen értelmezve a lopás tényét Kiss. Mikor jött a rendszerváltozás, persze, "kirúgtak", nade közben "keményen megtanultam a leckét." Kérdem én, MILYEN LECKÉT? Hogy inkább ne szedd el a nyugdíjas, beteg nénitől azt a nyavalyás csirkecombot, ne add el, ne abból menj nyaralni? Mikor a rendszerváltás megtörtént, új munkahely ugye, "recepteket kezdtem gyűjteni". Igen, talán ennyi elég ma Magyarországon a feloldozáshoz, mit feloldozáshoz, az istenüléshez, hihihehe. Ezekből lesz könyv, illetve már van, van weboldal, minden.
"Olyan sokan csinálták körülöttem., hogy engem is elkapott a gépszíj."-érdekes mondat, mintha már hallottam volna mostanában. Mindenesetre szakácsunk majd egészoldalas képe (ugyanebben a számban Bálint Ágnestől sorszéli, kép nélküli, ötcentis kis írás vesz búcsút, szégyen).
Nem tudom, szívesen enném-e ennek az úrnak a főztjét. Ettük persze, ki ne emlékezne a vízízű levesekre, rántásfőzelékre, ijesztően, képtelenül rossz kórházi étkekre. A laktanyákról nem tudok nyilatkozni, katona nem voltam, lévén szende női hölgy valék. Egyszóval, megdöbbentem ennek a jóembernek krónikáját olvasván, elmerengtem, az országon, persze, a lakókon, lakosokon, a népen, aki lehajtott fejjel, idejüket, olcsó idejüket áldozzák arra, hogy elolvassák eztet itten. Mit mond nekünk ő, a Szakács? Ha a rendszer engedi, lopj. Ha nem engedi, ne lopj, de ha a rendszer változik, te újra lopni fogsz. Mert szabad. Mert nincsenek erkölcsi normáid. Mert a lecke, amit megtanultál, csak annyi volt, hogy fordulj a széllel, csalj, ha lehet, főzz, ha lehet, etess meg mindenkit. Bármivel.
Köszönjük szépen.
Éljen a disznóláb.
Szólj hozzá!
